Pastýřský list ke světovému dni prarodičů a seniorů 2025 (114.64 kB)
2025. július 27-én, vasárnap
Kedves nővérek és testvérek,
Ma már ötödször ünnepeljük a Nagyszülők és Idősek Napját. Ferenc pápa erre a napra egy idézetet választott a Sirák fiának könyvéből (14,2): „Boldog az, aki nem vesztette el a reményt.” Nem volna szabad, hogy ez meglepjen minket, mivel az egész Szent Évet a remény zarándokaként éljük meg. A szent atya arra buzdít minket, hogy gondolkodjunk el, hogyan válhat a nagyszülők és az idősek jelenléte minden család és egyházi közösség számára a remény jelévé. Milyen úton jutunk el ide, amikor ma a fiatalabb generáció sokszor nem számol az idősebb generációval?
Az első olvasmányban hallottunk egy részletet Ábrahám és az Úr közötti párbeszédből, amely megelőzte Sodoma és Góra városainak megsemmisülését. Ezek a városok elvesztették a reményt, mert lakóik bűne nagyon súlyos volt, az igaz értékeket hamisakkal helyettesítették. A nagyszülők tapasztalata és az időskor következő küldetése: hogy bemutassák és továbbadják a fiatalabb generációnak az élet igazi értékeit. Ez nem egyszerű feladat, ha figyelembe vesszük, hogy milyen elképzelés él a értékes életről – gyakran a végtelen fiatalság kultuszával és a legmagasabb teljesítményekkel társítják. Ha ezt a képzetet a keresztény idősebb generáció is osztaná, akkor az élet értékei elmosódnának. Hogyan birkózhatna meg az idősebb ember a csökkenő erejével, a barátok és ismerősök távozásáról szóló folyamatos hírekkel, hogyan küzdene a visszatérő feleslegesség és magány érzésével, amely a környező világ gyors tempójából és stílusából fakad? Aki a keresztény értékeken alapozza életét, nem veszti el a reményt.
A mai evangéliumban fontos szót hallottunk a reményről. A tanítványok érzékelték, hogy Jézus reményének forrása éppen a ima. Ezért az egyik tanítványa azt mondta neki: „Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogyan János is tanította tanítványait.” Miután Jézus elmondta az Miatyánkot, elmesél egy történetet arról, hogyan segített egy ember a „kitartó” barátjának. Ez a történet nagy tanúbizonyságot ad a nehéz helyzetek megoldásáról. Hány hasonló történetet mesélhetnétek el, nagyszülők és idősek, a gyerekeiteknek és unokáitoknak? Kérlek, keressetek módot, hogyan tudjátok ezt a hitbeli tapasztalatot átadni nekik! És ti, fiak és lányok, unokák, teremtsetek teret szüleiteknek és nagyszüleiteknek való meghallgatásra. Biztosan hallani fogjátok, hogy ők is megpróbáltatásokon és bizonytalanságokon mentek keresztül, nem tudták, hogyan oldják meg a különböző helyzeteket, de nem keseregtek, mert az életüket Isten által adott támogatással élték meg. Így az életük közepette nem veszítették el a reményt, hanem éppen ellenkezőleg, abban növekedtek. Az evangéliumban elhangzott ismerős szavak: „Kérjetek, és kaptok, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” Ezek a szavak nemcsak az emberi szorgalomról és kitartásról szólnak, hanem legelőször is arról, hogy bizalommal fordulhatunk Istenhez, mint Atyához.
A katolikus nagyszülői egyesület alapítója és elnöke, Catherine Wiley egyszer azt mondta: „A mai világ nem rosszabb, és nem is jobb, mint a miénk volt. Egészen más.” A mi feladatunk, hogy ebben a világban a gyermekeinkkel együtt éljünk, és mindennapi helyzetekben a hitünkről tanúskodjunk.
A Jubileumi Évről szóló bullában Ferenc pápa azt írja, hogy a remény a szeretetből születik. Határozzuk el, hogy ezen a nagyszülők és idősek napján kölcsönösen kifejezzük a szeretetet, amely nekünk is hoz egy megbízható reményt. Köszönjük ezt a hozzáállást.
Imádságban összekapcsolódva, áldással
Az Önök cseh és morva püspökei
